-Tényleg olyan ritkák a boldog pillanatok? -kérdezte aznap este a csillag.
A fa éppen leeresztette szempilláit, hogy kipihenje magát. Megmozzantotta ágait, és álmosan felelte:
-Nem...nem. Nem annyira ritkák. Csak hát...az emberek eszükkel hajszolják azokat a pillanatokat. Pedig az - hogy mondjam neked? -a szív ügye.
-Mesélj nekem a boldog pillanatokról!
-Hagyjál, most álmos vagyok (...)
-Adj nekem egy boldog pillanatot. Aztán hagylak aludni.
-Szeretlek! Nagyon!
-Jó éjszakát! -mondta a csillag leírhatatlanul boldogan.
(Alkyoni Papadaki)
